Práger
László: Beszélgetések az Európai Iskoláról.
Több, mint egy évtizede kerestem fel – akkor még ismeretlenül
- az 1945-48 között működő művészeti csoport, az Európai Iskola
élő, alkotó és szóra bírható tagjait: Anna Margitot, Barcsay
Jenőt, Bálint Endrét, Gyarmathy Tihamért és Lossonczy Tamást
.
Az aláírt, és akkor, a hetvenes évek közepe után visszavont könyvszerződés óta hosszú idő telt el, valódi történéseit tekintve hosszabb, mint amennyit egy "átlagos" történelmi évtized hoz.
Nemcsak szakterületem gazdasági-gazdaságpolitikai változásai ilyenek. Visszaemlékezve beszélgetéseink keretére, a művészeti gondolkodásra, művészpolitikára, inkább azt érzem: e területek változásai - időben elcsúszva, lemaradva - inkább csak az utóbbi időben gyorsultak vagy napjainkban gyorsulnak fel.
Ma mást és máshogyan kérdeznék, nemcsak ismeretemnél és saját magamnak a változása miatt. És -úgy vélem- mások lennének a válaszok is. Valószínűleg nem csendesedne ésszerű, racionális párbeszéddé az emlékezés, de ma - az érzelmek, érzések mögött - tisztultabb lenne a tárgyi tartalom.
Ami a beszélgetések után elmúlt évtized személyes részét illeti. ma is megtisztelő, jó érzés Anna Margit és Bálint Endre nyílt közeledésének emléke, a Gyarmathy Tihamérral az első beszélgetést követően tovább folytatott szellemi párbeszéd, a Barcsay Jenővel kialakult mély - mostani halálával még kitörölhetetlenebbnek érzett - barátság.
Jó érzés, hogy Lossonczy Tamás a -mára már talán ismét elfelejtett - hallgatások utáni első, nagy fővárosi bemutatkozását baráti felkérésre 1978-ban én nyitottam meg a Műcsarnokban, és megnyugtató érzés Anna Margit, Bálint, Gyarmathy és Lossonczy most már "örök" helyfoglalása a magyar művészettörténetben.
A beszélgetéseket -ha mások is lettünk -úgy közlöm, ahogy azok akkor elhangzottak, ahogy /egy részüket/ a magnetofonszalag őrzi. (Meghagytam az első beszélgetések különös, talán néha kicsit pátosszal túlfűtött, de eredeti és dokumentatív, tartalmát- háromévtizeddel ezelőtti hangulatát, akkori látásaimat, a világról való "tudásaimat", érzéseimet,). Újraolvasva csak magam érzem - gondolom hozzá a következő évek hosszú beszélgetéseit, értékeléseit, vagy átértékeléseit, történéseit.
A könyvet kezébe vevő olvasó találkozik azonban
művész barátaim (később nekem ajándékozott műveivel, hozzám írt
leveleivel, képeivel, sokszor most először közölt dokumentumokkal,
alkotásokkal).
Nem vállalkozom -más területen, nagyvállalati vezetőként, majd kormányzati gazdaság
politikusként tevékenykedve -az Európai Iskola történetének feldolgozására,
bár a háttérben álló erőkről és évekről (szakmámból adódóan is) ma már több
mindent sokkalta letisztultabban látok, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.
A beszélgetések óta eltelt több mint egy évtized, úgy érzem, nem fakította el
az elmondottakat, inkább különös nézőpontot adott nemcsak a tíz évvel, hanem
a négy évtizeddel ezelőtti történésekre. És az azóta eltelt - ezt most fűzöm
hozzá - csaknem újabb tíz év -legalábbis számomra - még féltettebb kinccsé teszi
az akkor megszólított , egyre fogyatkozó európai iskolásokkalfolytatott beszélgetéseimet.
Budapest, 1988. június/ 1995.október.
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető
Harminc év multán
Beszélgetések:
Szükségem van a természetre
/Barcsay Jenő/
A természet rejtett arca
/Gyarmathy Tihamér/
A művészet álmodja a valóságot
/Lossonczy Tamás/
A kint és bent egysége
/ Kiss Pál/
Séta az innenső és a túlsó parton
/Bálint Endre/
Nagyon rossz egyedül /Anna Margit/