Az aláírt, és akkor, a hetvenes évek közepe után visszavont könyvszerzõdés óta hosszú idõ telt el, valódi történéseit tekintve hosszabb, mint amennyit egy "átlagos" történelmi évtized hoz.

Nemcsak szakterületem gazdasági-gazdaságpolitikai változásai ilyenek. Visszaemlékezve beszélgetéseink keretére, a mûvészeti gondolkodásra, mûvészpolitikára, inkább azt érzem: e területek változásai - idõben elcsúszva, lemaradva - inkább csak az utóbbi idõben gyorsultak vagy napjainkban gyorsulnak fel.

Ma mást és máshogyan kérdeznék, nemcsak ismeretemnél és saját magamnak a változása miatt. És -úgy vélem- mások lennének a válaszok is. Valószínûleg nem csendesedne ésszerû, racionális párbeszéddé az emlékezés, de ma - az érzelmek, érzések mögött - tisztultabb lenne a tárgyi tartalom.

Ami a beszélgetések után elmúlt évtized személyes részét illeti. ma is megtisztelõ, jó érzés Anna Margit és Bálint Endre nyílt közeledésének emléke, a Gyarmathy Tihamérral az elsõ beszélgetést követõen tovább folytatott szellemi párbeszéd, a Barcsay Jenõvel kialakult mély - mostani halálával még kitörölhetetlenebbnek érzett - barátság.

Jó érzés, hogy Lossonczy Tamás a -mára már talán ismét elfelejtett - hallgatások utáni elsõ, nagy fõvárosi bemutatkozását baráti felkérésre 1978-ban én nyitottam meg a Mûcsarnokban, és megnyugtató érzés Anna Margit, Bálint, Gyarmathy és Lossonczy most már "örök" helyfoglalása a magyar mûvészettörténetben.

A beszélgetéseket -ha mások is lettünk -úgy közlöm, ahogy azok akkor elhangzottak, ahogy /egy részüket/ a magnetofonszalag õrzi. (Meghagytam az elsõ beszélgetések különös, talán néha kicsit pátosszal túlfûtött, de eredeti és dokumentatív, tartalmát- háromévtizeddel ezelõtti hangulatát, akkori látásaimat, a világról való "tudásaimat", érzéseimet,). Újraolvasva csak magam érzem - gondolom hozzá a következõ évek hosszú beszélgetéseit, értékeléseit, vagy átértékeléseit, történéseit.

A könyvet kezébe vevõ olvasó találkozik azonban mûvész barátaim (késõbb nekem ajándékozott mûveivel, hozzám írt leveleivel, képeivel, sokszor most elõször közölt dokumentumokkal, alkotásokkal).
Nem vállalkozom -más területen, nagyvállalati vezetõként, majd kormányzati gazdaság politikusként tevékenykedve -az Európai Iskola történetének feldolgozására, bár a háttérben álló erõkrõl és évekrõl (szakmámból adódóan is) ma már több mindent sokkalta letisztultabban látok, mint tíz-tizenöt évvel ezelõtt.
A beszélgetések óta eltelt több mint egy évtized, úgy érzem, nem fakította el az elmondottakat, inkább különös nézõpontot adott nemcsak a tíz évvel, hanem a négy évtizeddel ezelõtti történésekre. És az azóta eltelt - ezt most fûzöm hozzá - csaknem újabb tíz év -legalábbis számomra - még féltettebb kinccsé teszi az akkor megszólított , egyre fogyatkozó európai iskolásokkalfolytatott beszélgetéseimet.

Budapest, 1988. június/ 1995.október.

TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetõ

Harminc év multán

Beszélgetések:

Szükségem van a természetre
/Barcsay Jenõ/

A természet rejtett arca
/Gyarmathy Tihamér/

A mûvészet álmodja a valóságot
/Lossonczy Tamás/

A kint és bent egysége
/ Kiss Pál/

Séta az innensõ és a túlsó parton
/Bálint Endre/

Nagyon rossz egyedül /Anna Margit/